TEHER
A leány hívogató pillantása. A leány feledhetetlen illata. A leány önmegadása. Nem volt teher. Minden tiszta volt, egyszerű és magától értődő, mintegy szükségszerű.
Teher.
A leány terhes lett. 20 éves voltam, s apám cselédje várandós lett. Ő 24 volt, és semmiért nem adtam volna tiszta csókját, öle ősi, tiszta titkait. Hittem a vonzás hatalmát, hittem, hogy vonzásunk ereje előtt meghajlik szokás, s törvény. Nem hittem, de tudtam, hogy szerelmünk erősebb mindennél, s mégis csalódtam. Elhagytam a falut, hogy kivégezzem iskoláim, miközben a gyermekünk megszületett, s – Istennek hála – jó egészségben gyarapodott.
Teher.
Elvettem Viktóriát, ahogy szokás. Szüléim által választott arám lett, s Klára már csak szívem titkos csücskében lakozott. Élelemben, tüzelőben nem lelt hiányt, mindég megszerveztem, hogy ne legyen gondja ezekkel. A gyermekünkkel, Ferenccel egyetemben. A szívem szakadt meg.
Teher.
Látni az asszonyt minden nap.
Teher.
Nem látni az asszonyt minden nap, mikoron a hazáért harcolsz messze földön. A halált kívánod, s a halál elkerül. Azokra csap csupán le, kik hőn áhítják a hazajutást.
Teher.
Én lettem a törvény.
Teher
A gyermek levele. Amiben felnőtt csendőr őrmesterként azt írja, mit az egész falu tudott, hogy ő az én gyermekem. Három fia s egy lánya: az én unokáim. Mire válaszom: „Én magát nem ismerem….” Letagadtam a terhet, letagadtam a szerelmet, miből született, megtagadtam a létének jogosultságát. Nem írtam néki, hogy „de hiszen általam, miattam tanulhatott az atyáknál”, „miattam nem fagyott meg gyermekként”, „általam volt mit ennie”. Mert nem volt rá jogom. Bíró vagyok. Jogom a házasságtörők elítélésére volt. Magam nem lehettem az!
Teher.
Talán azt kellett volna írnom: "Nekem nem lehet gyermekem, községi bíró vagyok." Talán mást. Amiből megérti, nem tagadom le, de el sem ismerhetem.
Teher.
Gyengének bizonyultam a teher alatt.
Teher.
El kell bírnunk, s az utókornak el kell számolnunk véle.
Teher. Teher. Teher.